Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

! «XNXXVAXkx\xvrvs>#"> Mely tyúk sokat kodácsol, keveset toják. Hangzik az üres hordó. ßokat szóil, de keveset mond. Mely juh sokat bekeg, kevés gyapjat ád. Bé nem áll a' malom, i) Ugat az eb, de el viszi a' szél. Az ökörnek nagy a' nyelve, azért nem szóllhat. Ujjával is szúll. 2) Szóll a' harang ; de templomba nem megy. Ki sokat csácsog, sokat hazud* Tele van szóval, mint a' duda széllel. Bár a' nyelvét vágta volna el a' Bába , midőn nyelvét fül meccette. Annyit locsog: hogy más böcsületes ember nem is föcsöghet mellette. Az aszsZonnak fegyvere a' nyelve. Nyelve* evedzöje nem találhat partra. 1) Némely Ur ki mervén inassainak nap számra a* bort, egyszer őket (a' bornak szűke miat) csuppa vizzel kezdette tartani. A' többiek közül egy inas társainak káromlásaikat hallani nem győzvén, Urának eleibe ment, és annak füleit mindenféle haszontalan sok beszédekkel úgy annyira el fárasztotta: hogy az Úr nem győzvén többé szó szaporitásait hallani, azt kérdezte tölle : ugyan kérlek: mikor fog immár bé állani malmod? err» az inas hamar azt felelt« : akkor Uram mikor vize nem lesz. 3) A' Szabóra reá vallott hitesse: hogy a' pnszamántot meg lopta. Feddette Ura, de hasztalan. Hajáiál fogva a' kútba tartotta ; de ott is fel emelvén kezét, ujjait meg jártatta, injnt az ollót, a' paszaraántaak el yágássát jelentyéa. WËËËBÊÉÊam