Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

s^i^r^s ívxva«^ I Nem kell a'ló kukó , ha tehén gané van. A' mit kis helyen meg fórdithacc , annak széles helyet nem kell keríteni. Két pénzes szatyornak egy pin bor az árra. Szúnyognak vérét csöbörrel nem mérhetni. Ha temen nem telik , lisztéi is áldoznak. El se fáradott bele. A' féreg is meg tekeri magát, ha reá hágnák. A' polyva meg ég a' tűzben; az arany pedig ott' tisztul. Nem ér egy hagyító fát. A' koszos malacbúi válik néha ártány. Bolha csípés. Egy pénz ára haszon nincs a' leg nagyobb kárban. Hoszszabb a' Péntek, mint a' Szombat, i) A' vasat el emiszti a' rozsda 2) A' kölcsön korpát is meg szokás adni. Szúnyog dall. Meg esik egy ember nélkül a' vásár. Néha a' vak is patkóra talál. Véletlen bokorban fekszik néha a' nyúl. Néha kis fölhöbül nagy eső lehet. Légy köpés. Veszet fejszének is nyele jó. 1) Noha Péntek a' Szombattal, egy hoszszaságú nap, még is a' Magyarok (ha valami egyenetlenséget látnak) előbb említett közmondással élnek , az aszszonyoknak ruházattyokra tekintve Fő képpen : ha alsó szoknvájok a' fölső alól ki teccik. À Hogy ezen köz mondás is a* Scitáktúl jön hozzánk, hizoníttya Curt ius. L. 7. C. 21. V