Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Meg hodotték a' torkát, mint a' zsáknak. Szél hányogattya a' Cser fán. Oly magosra emelték; hogy el se érhetni. Föl hágott a' lépcsőn, de le nem jöhetett. Bele keverödzött a' kenderbe. Meg kötötték a' kender ingnek gallérját. Csak el nem kerülhette a' szál fát. A' fogasra akadt. Vezetni köllött a' sírba. A' csiklandós nyakat is meg köthetik. Nyakára fujtották a' pótrást. Fel emelték a' pócra. HETEDIK RÉSZ. Más Büntetések, Fel olvasták néki a' leckét. Meg mosták szappan nélkül: Sajókkal mosták , azzal a' Tót szappannyal. Meg járta szárazon a' táncot. El nem viszi szárazon. Ki vették a' bolondgyát. Bele keverték a' csávába. Vólt kelete a' Bika csíknak. Az élőt a' holtak hágdossák 1) Viszsza adták a' kölcsönt Meg szegték a' szalonnát. i) Midőn az embert Bika csíkkal verik, az ember élő, a' Bika csík pedig hólttnak maradvánnya , Ez a' mondás igen kedves Plantu nál : d u ii vivos hominesmortui incursant. boves.