Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Megkezdették a'szalonnát, reá is járnak. Telte' zsírja torkára forrott. Meg buzogányozták ]) Torkába verték fogát. Meg adták levét a' koncnak. Meg emlegette a' Magyarok' Istenét. Eszébe jutott édös annya' tejje. Ráncba szedték. Meg nézegették minden ránccait. Meg lakolt. Úgy meg ijesztették ; hogy aratásig se jö eszére. Meg lakolta tettét. Üstökébekaptak, osztán hurcolták. Laksz ma a' garasért. Egerésző szemét, mint a' pipa szárt, ki sütötték. Ördögöt fogott; azt is jó fülest. Oda várnak a' fekete lévre. Meg szegték bőr késsel a' kenyeret. 2) 1) A' Buzogányok' viselésekről ezeket írja Al torjai Báró Apor Péter: „Az Ifiú legények (a' hitül kitelt) viscltenék ezüst aranyos buzogányokat. Bársonnyal volt borítva a' nye'e. A' vége penig ugyan ezüstös aranyos. A' hitül penig ollyan ki nem telt -, vas buzogánt viselt. A' nyele ezüstös aranyos volt. Én is ilyet viseltem kicsin koromban. Némellyek pedig, hasonló nyelű, vagy cifra baltát, vagy csákánt viseltenek. A' melly ifiú legéntűi a' se telt ki -, Tatár korbácsot viselt. Tamariskus fa volt a' nyele ; két végén fehér csont -, vagy csali vékony hoszszú nyelű. Két három bog- a' liorbácscsán. Az hoszszú volt. Nohajkának hívták." 5) Véletlen vendégje érkezett egykor egy Gazdának. Ennek szép kenyerét látván-a' gyermek, szünet nélkül kiáltott a' kuckóbúi : szegje meg neki , adgyon is be-