Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

HATODIK RÉSZ. Föl akasztás. N Vármegye temettette el. Fönn felejtették. Ki tötték a' szellőre 1) Ugy lóg, mint az akasztott ember. Akasztó fa' sodora. Fel fü zték, mint a' koppot, Almának is a' szépét kötik fel. k Meg adták a' lovak' árát. Néha akasztással is él hiresedik az ember, Meg fúlt a' hóhér madzagán. Jól fel hágott a' város' szeme' láttára. Nem éri lába a' földet. Eg és főid között lakik. Föl vitték a' fölleg várba. Föl magasztalták az ég felé. Lajtorján ment a' sirha. Egy pótrán vették nyakára valóját 2) 1) Minek előtte egy Tolvajt Öszi üdőben fel akarnák aJkasztani , csak azért esedezett a'* hóhér előtt: liogy nyakán hagygya bundáját: mert hives szellő meg árthatna néki. a) A' Magyaroknak nyakra vahSjokróI ezeket írja A 11 o rj ai Báró Apor Péter:,, Nyakra valót soha máskor nem viseltek-, hanem, mikor útra mentenek. Akkor némelyike szép gyócsból való nyakra valót kötött íel, melynek két vége kinek skófiummal , kinek arany fonállal , kinek elegyesen , kinek tiszta selyemmel vala meg varva. Azt övéig függve le eresztette övéig, vagy pedig hátra vetette a' vállán a' hátára , ott