Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

^vrs/v*^ Ki vitték, de a' fán felejtették. Savanyú vízre vitték, és ott itatták. i Bé kötötték a' zsák' szájját. Meg terhelte a' iát. Akasztó fa címere , hóhér pallos levele. Jól lakott a' savanyú, kútból. Nem hal a' vízbe , kinek fel kell akadni. Jól meg nyújtották; ki is nyújtóztatták. El lehet lába alatt járni. A' hoszsas tömlöcnek akasztó fa vége. Hurokra akadt a' torka. Nyakára fujtották a' kötelet. Hollók és varjak eledelévé lett.. El temették szemfödél nélkül, AIííisztó fára termett. Akasztani való. Az akaztás se esik ingyen. 1) Szemeit a' hollók vágták ki. Fán száradt csuka. lebegett. De rend szerént (a' Fő emberek, midőn űtaztak) Portai selyem nyakra valót viseltek. Az alább rendű emberek pedig közönséges Portai nyakra valót.,, Több illyen szokásokat fogok Apor Péter kéz írássábúi elő adni. 1) Nem tudni : hová való ítélő széknek nem vala hóhérja , ki egy tolvaj Cigánt fel akasztana. Azt javaslották tehát a' Cigánnak : hogy mennyen valahová, és akasztassa fel magát. A' Cigány ( tovább látván orránál) azt monda: hogy ötet ingyen soha se fognák fel akasztani. Ezért hát forintot adjanak néki, mellyekkel el ment ugyan a' Cigány, de fel akasztatta é magát? avvagy nem-, eddig senki se tudgya: mert a' jegyző könyvekben fel nem találhatni.