Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Valaki meg szakad az Uraság' dolgán. Olyat bőr harangal fizetnek ki Budán. Az ezüst korsónak cserepe is jó. Minden mesterségnek arany a' feneke. Ki hideget ád, subát is ád hozzája. Nem minden kevély, ki ünneplőben jár. Ha a' tó ki szárad magától is ki ugrik a' béka. Nem minden kulcs nyit meg minden ajtót, Minden szamár maga terhhét érzi. Vak, ki a' rostán által nem lát. 1) Kinek kinek maga' nótája. 2) A' mi bövben büdös, szűkben jó illatú. 5) 1) Errül ily verseket írtBaróthi Szabó Dávid. , Meg betegüle nagyon Bor iszák Boidxála. 'S azomban Égnek (ím' ilyen szók köztt) emeliti kezét : Szent Isten! nyavalyámat ha meg gyógyítod ez' egyszer, Szűnni ha testemben engeded ezt a' hevet ; Nem fog látni szemem valameddig száz napot égen ; Mind addig fogadom (Jehova) ! bort nem iszom. Fél lábbal. Fogadást hogy tett Borbála -, 'törődik Es fortélyt (ne mi bút hozna a' fejére) kohol. Bostát fog. Sűrű lukain a' napra tekintget. És : égen (úgymond) nézd imhol a' száz nap ! igyunk. 3) Némely gyülekezetben egy a' hárfa' hangot dicsérte ; másik a' hegedű zöngést, harmadik a' duda zajt, mások pedig mást. Egy a' társaságban hallgatván ; midőn tői le is meg kérdezték, minő hangot szeretne leg inkább? azt felelte: hogy a' pecsenye forgatónak hangját. 5) Látván egy fogadóban Diogenes: hogy az akkori tékoz!ó fiak közül a' leg hiresehh

x csupán csak sajtot és kenyeret enne vacsorára , hozzá kiáltott e' szavaival