Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Hol sohat Ígérnek, keveset nyújtanak, i) Ritka fogú. — Két színű. Sokat ráncigállyák a' mente újját. Fa böcsöbe ringatták. Sokszor meg kongattyák nékie a' kolompot. Két felé sántít. Gyakran cJszsze kel fótozni szakadt szavait, Szájjá se áll arra: hogy igazat mondgyon. Nagyot fillentett. El állott az igaztúl. Az egyenes úton soha ötet nem látni. Apja se mondott igazat. Ki a' Sikátorokon kódorog, hir hallgató. Viszszára fogta a' kaszát. Hadd alább jó Szász. 2) s) Az éhes farkas körül járt mindeneket hogy valami eledelre talállyon. Végtére a' faluba is bé lopódzván meg hallotta egy paraszt háznál a' gyermek sírást; és midőn az ablak alá ért a' gyermek' annyának ezen szavait : várj várj ! ha csak még egyszer is siriz , ki vetlek az ablakon : hadd egyen meg a' farkas. Erre a' farkas meg örült, és egész éjjel várta a' gyermeket. De ez el hagyván reggelre a' sírást édes annyának karjai közé vétetett, és halgatássa miatt meg dicsértetett. Ne félly fiam (mondgya vala az annya), ha a' farkas el jő annak inát le törjük. Erre meg boszszonkodván a' farkas , el ment e' szavaival; ennél a' háznál is sokat ígérnek , de semmit se nyújtanak. a) Egy Erdélyi Szász azzal kérkedett : hogy száz Törököt vágott. De addc'g fartatták , addég mondták néki: Hadd alább jó Szász: hogy végtére egy Törökre szállott. Sőtt utóllyára kételkedni kezdett arrúl is: ha vallyon meg ölte é ötet. Mert (úgymond), mi-