Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

4 Fótos szájú. Borbély műhelyben, faragtatott újság. Színes kendő egy szint se mutat igazán. Újjábúi szopta. A'mennyiszer száját táttya, mind annyiszor ha­zudik. Ha mennyiszer hazudott, annyiszor egy haj szá­la veszett volna el, még annya' hasában meg kopaszodott volna, és e' világra pa­rókássan jött volna. Azt ígéri, a' mi se nála nincs, se otthon nem hagyott. Cigány úccára talált. Egy kézzel hozzádra, másikkal tüledre mutat. Csötörtököt vetett szájjá. Muhart vetett. 1) Város hazugja. cicin a' sürü bokorban futottam egész futásomban bátra, tartottam kópiás lándzsámat. A* kópia pedig nagyon suhogott. Nem tudhatom tehát minden bizonnyal mon­dani : ha bele ütközötté a' merész Török, vagy csak a' bokros fáknak ágai és levelei suhogtak. Ezt pedig én inkább hiszem , mint amazt. Ezt az egész történe­tet (keveset változva) így adgya elő Pázmán Péter Esztergomi fö Pap. Ho da eg us L. III. C. 2. 10. ï ) Muhart vetett, annyit tesz a' Magyaroknál: hogy va­lósággal hazudott. Mert egy szántó vető ember iga­zán búzát vetett. Hallotta pedig ő valaha a' muhar­nak hírét : hogy mások előtt magát tanúltabbnak lenni mutassa , azt hazudta a' többi előtt : hogy muhart ve­tett. Csak várták a' muhart, és ime búza léve belölle­A' muhar vetőnek soha se hittek többé.

Next

/
Thumbnails
Contents