Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Karón mutattya a' Tar varjat. 1) Az oroszlánt árnyékával ijeszti. Szél ellen vizel. Pénzét a' dunába veti. Széllel veszekszik. Asztagban keresi az el veszett tüt. Ulö nélkül vette kovács a' vasat. Ha fürdik is a' csóka, nem lesz fehér galambbá. Egész tette lába' kulcsolássa. Vaknak mutattya, hogy meg virradott. Zsebbe akarja a' tevét 'rejteni. Hangya fészket bojgat. Botbúi csinállya a' kést. A' csillagokat számlállya. A' homok szemeket olvassa. Szájjába a' sült galambot várja. Egy úttal tartozott az ördögnek, azon volt. Az eget méri. Otthon ül a' farán. A' ködökét otthon vakargattya. A' kö falaknak papol. Fábúl faragja a' beretvát. 2) 1) Tar varjúnak neveznek a' Magyarok egy feket« madarat, mely nagyságára a' varjúhoz hasonlít, ama feketére. Mivel vak, soha karóra nem száll-, ha száll azt csudának tartyák. Éjjel förtelmes kiáltásokat visz végbe : mivel ekkor ember szót nem hallván, magát el únnya. 2) Fábúl a' beretva faragás mint addig haszontalannak " lenni állítatott, még meg nem mutatódott az : hogy fa borotvával is lehet beretválkozni. Ez pedig így esik. Égy vas kanálba egy diónyi oltott meszet annyi viz-