Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

XXIII Töretlen 's akadályos volt az út, mellyen néki mennie kellett. A' nemzet színe az idegen nyelvekhez kapkodott : a' tudósok , keveset kivévén, a'Deákhoz régi szokás szerént, melly Europa mostani eleven példájánál sokkal hathatósabb vala , annyira ragaszkodtak , hogy a' Magyarról nem tsak leg kissebbet sem akarnának tudni, hanem azon feliül tsúfolnák a' királyi Oktatót, hogy nem átallana a köznép számára enyelgő könyveket írni, 's Magyar szókat koholni, mellyek azért sem tetszettek, mivel újjak 's Magyarok voltak. Felelt ezekre a' nemes lelkű Dugonics hol többet, hol kevesebbet, a' mint azt leg jobbnak találta. Tellyes válaszát az időre bízta, melly érette eleget fogna tenni. Úgy is történt : naprúl napra szaporodik azoknak számok, kik Dugonicsai a'közjóra ügyelvén által láttyák, hogy a' deákos tudományok mellett, bár még ezer esztendeig így follyanak, Nemzetünknek tsak parányi része juthat a'culturára, arra is erőltetettre, minthogy a' mi nem sajáttya a' nemzetnek , az nem is válhat természetessé: a' köznép pedig, vagy dereka a' nemzetnek, melly tűi ennek ereje és hat-, hatdssága füg, leg kissebb vétke nélkül a' hasz*.