Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
XXIV , nos esméretektûl örökre meg fosztatik, és az országnak irtóztató kárával a' leg ügyetlenebb tudatlanságra kárhoztatik. Ezen a' fogyatkozáson akart Dugonics segíteni, midőn minden más plánumokat fe'lre tévén, tulajdon erejéhez nyúlt, ?s Magyar könyveket írt, pedig a' köznép számára 's Ízlésére ; mivel gondolta, hogy ha az egyszer a' mulatságos könyveket meg szereti , majd a' hasznosabbakot is előveszi, és a' szükséges világosodásra 's kiderűlésre vezető hasznos esméreteket gyűjtögetni fogja. Ez volt második oka, hogy Magyarnál írt, 's hogy a' köznép szükségére tzélozott. — Az új szokbúl dogmát nem tsinált; szabadságára hadta mindennek, hogy azokkal éljen kedve szerént: ha élni nem akar, jobbakot és alkalmatossabbakat gondoljon: a' mi néki örömére, a' nemzetnek pedig jbasznára szolgálna, Még egy jegyzésemet el nem halgathatom, mert szükségesnek látom. Hogy mi egy nagy embernek érdemét méltán bötsülhessük, azon időbe, 's környülállásokba kell magunkat helyheztetniink, mellyekben az jeles elméjét 's szoígálattyát nemzete eránt ki mutatta. Mert már V
