Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

XXII hol laktak a' Magyarok, valamint mi most bizonyosan nem tugyuk, honnét kerekedtek fel Hazánk fele' vite'z Eleink. A' melly emlékek me'g most lakóföldünkön találtatnak, tsupán arra mutatnak, hogy a' re'gi Látziumnak valami szökeve'ny, vagykivándorlott marade'ki tenye'sztek itten sok ideig, 's azok hadták imitt amott Hazánkban el kortsosodott's meg vásott Latán nyelveknek nyomdokait. De a' Magyarrá! szó nem lesz, mivel nintsen emle'kje. Látta tovább az éles elméjű Dugonics, hogy a'nemzeti nyelv kitsinosodásával's haszon vételével egygyütt nyomuljanak elő a' tudományok , és szép mesterségek, a' halhatatlanságnak azon drága eszközei, mellyeknek Görög ország és Roma is köszöni remek miveiben fenn maradt emlékezetét. Kinézésének valóságát már tsak azok a' kevés esztendők is nyilván mutattyák, mellyekben Anyanyelvünk serdülni kezdett. Mert őseink felett el röpült nyoltz száz esztendő annyi hasznos esméreteket nem adhatott, mennyivel bennünket az utolsó emberikor meg gazdagított. Ezeket forgatta előre Dugonics elméjében, és úgy fogott szent Hazafisággal nemzete 's nyelve culturájához.