Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

204 J3izik, mint a' bak a' szarvához. Hazudik, mint a' rosz tükör. El felejtette mint a' tegnapi álmot. Hánnya veti kezét, mint a* csépet. Zörög mint a' kolompár. Lop, mint a' szabó. Lop, mint a' molnár. Ácsorog, mint a' bótos legény. Jár a' lába, mint ha a' korongot hajtaná. Nyughatatlankodik, mint ha mozsarat törne. Kiadtak rajta, mint Pataiak a' szűrön. 1) Le forrázták, mint a' kutyát. Vérré válik, mint Barátban a' lencse. 2) 1) A' Patai parasztok egy szűrt találtanak az úton. Meg nem tudván rajta egygyezni -, a' falu' házához vitték Oszsze gyűlvén, látták a' parasztok : hogy helyérül el mászott a' szűr. Által látván az esküditek : hogy iszonyú tetves lenne-, nem egyebet tettek vele; hanem ki vetettek az ablakon. 2) Azt mondgyák Mátyás királyunk felől: bogy két Barátot csak azért zárattatott bé szobáinak egygyiké • be : mert nálla elöljárójok ellen azt merték meg panaszolni : Hogy őket örökké lencsével tartya. Ezeket a' király egy két nap meg koplaltatván ; harmad' napra lencsét adattatott nékik, meg parancsolván a' lencse hordó inasnak : vigyázna a' Fráterekre : mit szóllanának egygyütt. Ezek a' lencséhez hozzá látván, azt jó izüen meg ették. Hogy az inas (ki deákul nem tudott) szavokat meg ne értené; azt mondottak magyaros deáksággal : Véré vá let; az az: bizon jó. Ezzel a' szolga Urához viszsza menvén , azt mondotta neki : hogy a' Barátok jó izüen meg ették legyen a' lencsét, Szünetlen azt mondván: hogy vérré válik bennök.