Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

39 Nincs a' kinek ne vécsen. A' viz is méreggé válik benne. benne: hoíry örökké az errlöbe, baza kévánkozott. De' üdövel (minekutánna mostani állapottyát meg szokta) ez is vagy meg enybült benne , vagy pediglen elmúlt. Észre vebetö kedvetlenséget, és valami haragot jelentő indulatot csak akkor tapasztaltak benne : midőn vagy éhségét vagy szomjúságát annak üdéjében ki .nem elégíthette. Ekkoron mindent meg marni akart, holott egyébkor se embert , se más állatot nem bántott. Természetét se meg nem változtatta, se bogy baromnak tessék le nem allyasította. Sött ki teccettek emberi érzékenységei főképpen akkor midőn az Oláhtúl házrúi házra vitetett. Előtte szomorúan erre és amarra biceget, 's vad sz me' forgatássa után, morgott is. Semmiben soha semmi részt nem vévén , akár mit látott, csal: arrúl láccatott gondolkozni , előbbi szabadságát bogy nyerhetné viszszá. Ezt az után észre vévén az Oláh, valahánszor vele a' városon ki ment, mind annyiszor jól meg kötözte őtet , és minden póráz nélkül maga előtt hajtotta. Fogságának fél esztendejében csupa fa levelet övött, és füvet, néha nyers húst is. Ez után az emberi eledelekhez szoktatták, és főképpen a' főtt ételekhez. És íme tüstént tapasztalták rajta : hogy vadsága szemlátomást múlnék , és emberi módra meg szelidülne. Hány esztendős lehetett pedig, midőn meg fogattatott? nehezen akadhatni reá. Én őtet huszonegy , vagy huszonkettőnek lenni azért mondottam : mert növéssé meg állapodott. Semmiféle beszédet meg nem tanúihatott. Három esztendővel az után ismét meg látogattam őtet: akkor is szinte akkora , és valamint ennek előtte szótolan is vala. De sokkal szelídebbnek , és nyugodtabb