Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

190 Harag ötté ember. Annya' méhhében is magát rázva haragudott. elméjűnek tapasztaltam ötet. Járassa is frissebb, és rendesebb. Ekkor leg kedvesebb eledele vala a' kása, azt már kanállal is ötte. Lassan lassan hozzá szokott a' ruházatokhoz is. Vétettcttek föl vele csizmát is. De ezeknek vagy rongyosságjokkal , vagy kopottságokkal semmit se láccattatott gondolni. Udövel (magára hagyattatván) meg találta az Oláhnak gunyhóját, hálni haza is járt minden nap. Ha üres korsót adtak kezébe -, a' kútra ment azt meg is töltötte , viszszá is vitte. E' volt ez az egy szolgálat, melyet az Oláhnak tett. Egyenesen el tudott azokhoz a' házakhoz is menni, melyekben ötet jól tartani szokták. Noha sokféle tetteibül elégképpen ki lehetett azt venni: hogy ö az embereknek némely cselekedeteiket követni : vagy is (igazabban szólván) majmozni tudná; mégse lehet mind az' által mondani: hogy azon természeti munkákon kívül, melyek az étel , ital, alváshoz igen közel járnak más egyebet xigy tanúit volna meg: hogy azt el ne felejtette volna. Ejtszakára ágyát maga készitette el, azután le feküdt. Náfa a' pénzzel való élés ösmeretlen vala. El vette ugyan azt; de csupán azon okra nézve: hogy azzal valamint a' gyermek játszhasson. Nem mutatta semmi kedvetlenségét, ha vagy el vesztette, vagy ha toll« el vették. Mindenkor, és mindenben hasonló volt azokhoz a' gyermekekhez , kikben a' természeti tehetségek ki íejtözni akarnak. De ez abban semmi szembe tünö előmenetelt nem tehetett , hanem mindenkoron ugyan azon egy állapotban maradott.