Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

186 A' tömlöcben is adtáz. Fület hasogatnak mérges szidalmazással. abba elég mélyen bé hatott, szemeit egy magos fára történetből vetette, melyen valami mozogni láccatott. Azt eleve medvének lenni gondolta-, ugyan az'rt sokáig nem mere hozzája közeliteni. Osztán néki bátorkodván qszre vette: hogy az emberhez nagyon hasonlítana. Hozzá szóllott ; de feleletetnem vett; sott mindenkor íöllyebb ment, 's fö'lyebb mászott. Osztán fa levelekért nyúlt, és azokat jó izüen meg ötte. Bátrabb lévén az Oláh, utánna mászott a' fára, és minekutánna lábait, nagy nehezen el érte azokat öszsze kötözte, és a' fárúj. le vonta. Lábait ugyan meg oldotta osztán ; de (kezeit hátra kötvén) Brassóba bé hajtotta, holott is más nap házrúl házra hordozta, és pénzért mutogatta. Ekkor ötet én is meg láttam. Termete középszerű. Tekintete vad. Szemei mélyen bé estek, és szilajon forogtak. Homloka nem dombos, hanem inkább bé horpadt' keskeny volt, és bé nőtt. Haja (mint a' hamú) szürkés. Szömüldökét sörtének mondhatni. Mind a' kettő szeme előtt csüggött. Orra pisze, és nagyon bé lapult. Szájjá tátott, melyen a' lélekzetett nem annyira szívta, mint hörpölte. Nyaka nem kövér , hanem fel puffadott. Gégéje mellett gelvás. Nyelve lusta , és nehezen forgó. Abrázattya előre nyúló.' Orca'pofája inkább bé esett, mint gömbölyű. Ez is (valamint egész képe) mocskos sárga színnel fut-' tátott. Ennek az allatnak első láttattya is meg mutatta azt nékem: hogy benne az okoskodó ész úgy volna el altatva, mint a' gyermekekben, és a' bo'ondokban. Ezen gon dolatomat jóvá hagytam akkor : midőn a' bolondok' házokat meg látogattam Bécsben, Itt is semmi