Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

X fáklaja nyit utat. Azomban hadgyuk meg katonáinkban a szilaj e's féketlen indulatot, 's kérdjük minő szörnyűségek fognak történni a' háborúkban? Viszsza térnek a'Török pusztításnak irtóztató

's fertelmes tsapási, mellyeknek séreL meket, több száz esztendőnél, hogy Hazánk sirattya : holott a' mi időnkben a' szelidebb 's tsinosabb Nemzetek hoszszas háborúit négy, öt esztendő alatt el felejti Német ország. Kérdjük tovább ; akarja é igazán meg fojta« ni az ifrúság tüzét, ki az iskola fenyítéket sürgeti? még gondolni sem lehet egy bölts oktatóról illyen képtelenséget, ki igen jól tudgya, hogy az ember tüzes indulat nélkül semmi jeles 's nagyobb dolognak véghez vitelére nem alkalmatos : de úgy , ha az okosságnak és virtusnak tze'llyára vezettetik. «— Végre ha gyenge korában az ifiú meg veti a' szükséges fenyítéket, várhatni é, hogy idő folytával, midőn előtte a

1 fesletségnek kapui tárva nyitva lesznek , az okossaghoz és engedelmességhez tér ? Lássák, a' kik így ketsegtetik magokat, 's rettegjenek, mert ["az ellenkező példák mindennapiak, ne talántán szilaj és tüzes magzattyaik későn kén* szerítsék őket a józanabb okoskodásra.