Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
XI Tellyesítette tehát híven 's böltsen hivatalát Dugonics Úr, midőn a'tudományokban 's erköltsökben az ifiűság javát 's előmeneteled sürgette : aze'rt az Universitásnál mindenektűi bötsültetett: az országban pedig híre, neve el terjedett. Volt Decanus, Rector, 's Senior számos esztendeig : fényes hatalmával soha viszsza nem élt, hanem inkább diszét kereste az anya - oskolának. Több szegény sorsú ifjaknak, különösen az orvosi karban, közbe vetése által segedelmet nyert, hogy akadály nélkül végezzék tanulások idejét. Ha valami meg üresedett székbe tanító kívántatott, egész erejével azon volt, hogy valamikép a' gyáva kedvezés , vagy fene részre hajlás által a' méltatlanabb ne lépjen a' méltóbb elejbe. Onnét történt, hogy Hazánknak fó iskoláiban valóságos derék, és tudós emberek viselnék a' tanítói hivatalt. Altaljában: akár kötelességében, akár magános életében teke'ntsük Dugonicsot, fáradhatatlan baráttya vala a' munkának. Mikor hivatala nem kénszerítette, tsak tizenkét óra szólította ki őtet szobájábúl, akkor is olly vidám, olly nyájas tekéntetb en, mutatta magát, mint ha
