Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

KILENCEDIK SZAK. Esztelenek. Mindég buckóban ül, még sincs ott'hon. Ki felejti káposztából a' szalonnát. ' Hoszszú a' haja, rövid az esze. Fa-Jankó. A' szárába szállott , a' mi kis esze volt. Zsíros zsatskóban van esze. i) Elrejtette magát, mint Vászon Pál. a) Viszszára beszéli. Árnyékával ví. Hat puszta falut is el tart tanácsosával. Fúrtt fejő. Nem tud eszével számot vetni. 1) Ezt a' köz mondást a' régi Verselök ezekbe a' versekbe szorították. Bátyám a szakállát fél válra vetette, A' mi kis este volt zsatskóba kötötte. A zsatskó zsíros volt a' kutya meg ette, Már szegény Bátyámnak oda minden esze. s) Az olyanokról mondgyuk , kik immár meg haltak. Vászon Pál bujkálósdit játszván társsaival, azt fogadta elöttök: hogy úgy el búvik: hogy soha nem akadnak reá. Ezzel el hagyván társait, a' kút rová~-.n le ment, és a' kútba esvén , bele halt. Ennek vagy esztelennek, vag y szerencsétlennek lenni kölletött. lU&ÉNHHHHial