Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

99 Neki esik a' folyó' derekának. Nem fél éhomra a' kal.uk szóllástúl. Neki merne menni az eleven ördögnek. A' király' szemébe is mer nézni a' Macska, Kettötül se fél. Bátori nemzetsegbül Való. Meg láttya kicsoda micsoda. Meg nem ijed a' harang szótól. Meg felel magáért, i) Ha bajúszszát föl pödríti; ember a' ki háncsa," Sokakat meg tanított a' Magyarok' Istenére. 2) Sokakkal meg emlegettette édes annya tejét. G 2 pot kössenek. Hogy ezután haza ballagának, elejökbe kerül egy mezei egér, ki meg értvéna' házi egereknek végezéssöket , azt ugyan helybe hagyta, meg Í3 dicsérte; de megkérdezte osztán: kire bizták a' kolompnak fel kötéssét ? erre az egerek búba estenek. a) Mát y as király meg kisded korában királyosdit játszván a' gyermekekkel , mivel magáért mindenkor ki tett, a' tübbitül királynak tétetett. Ezt nem jó szívvel vévén a' Játék mester , kí a' gyermekek között leg éltesebb vélt, és maga vágyott a' királyság után , maga ült a' királyi székbe; Mát yást pedi<? egy alacsonyabb székre maga mellé ültette. Erre Mátyás föl nem háborodott ; hanem csend°sséggel csak azt mondotta: hogy ö magáért mindenkoron meg fogna felelni , meg is mutatni azt : hogy nem a' hely teszi az embert nagygyá ; hanem a' nagyra menendőtül veszi minden böcsületét a' hely is. 3) Ennek a' közmondásnak meg mutattam Etelka nevezetű Könyvemben az Világosi Egyháznak fel szente^ léssé alkalmatosságával. i \ «