Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

100 ^ jrvjr r./^ A' bátor szívvel társalkodik a' szerencse. Bátor katona az, kinek vitéz baráttya az Isten. O hadi menyköve a' dörgö csatának. Ő keze és lába a' nagy ütközetnek. Hejre ember. Meg nőtt immár mind szakálla, mind bajuszsza. Több köllene illyen. Ember kell a' gátra. Ember nem csak a'lenben ; hanem a'kenderben is "Nem minden szemeten ^alálsz illy embert. Ez ám az ember. ]) í) Midőn az anya medve ( kölkke előtt) sokat beszéllett az embereknek azon fortéllyaikrúl , mellyekkel a' medve erőn is ki fognak -, kérte ötet a' fiók, bogy néki embert mutasson. Sok esedezéssei után ki vitte fiát az erdőre , és néki egy Remetét mutatott. Erre a' kis medve reá rohanván, és széjjel típvén annyához viszsza futott, és az embernek erőtlenségét nevette — Ismét ki vitetvén máskor szinte úgy bánt egy vak koldussal, és annak vezetékjével annya előtt azzal dicsekedvén: bogy már két embertől §e félne — Harmadszor ki menvén egy lovagló huszárra találtak. Ezen emberi nemet jól ősmervén az anya medve; javai" lotta fiának : hogy bele ne kapjon. Erre az anya medve barlangjába szaladott. A' fiók pedig nem fogadván a' szót, a' Huszárnak esett. A' huszár ezt látván , neki süti a' Ivarabént, és egy fülét el lövi. Ltánna a' Pistolokat, mellyekkel farát nyakat erősen m

eg. liggatta. Látván a' medvének meg átalkodássát, lovárúl le szállott, és kardot rántván, fejét , orrát , derekát jól meg szabdalta. A' még következhető csap soktúl tartván , annyához szaladott véresen. Anya (mondván) 1 bezzeg ez ám az ember! Hogy hogy fiam kérdé az >mya medve. Felele a' fiók leg elsőben- tü. mÊÊÊÊ^Êtk^à