Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Nap a' napot űzi. Tegnap volt az. Nem lesz ez többé. A' mi régi nem mái. Régen volt ö gyermek. Mintha soha se lett volna* Nékem is volt valaha egyenes hátoni. Istenem mire jutánk. Holló voltam ; hattyúvá lettem. Jobb volt ez előtt. Kár: hogy eddég is élt. Akkor éltem világomat, hogy szél fútta pántlikámat. Még akkor Barta Erzszók is pártát hordozott. Van már annak tizen húsz esztendeje. Még akkor a' pöszt szösznek mondották. Ég nyelte é el, vagy a' föd, nem tudni. Meg rúgta a' Szent Mihály' lova, soha ki nem gyógyúl. Reménségén kívül meccették el a* fonalat. Meg is itták az áldomást. Eddég a' tengörön is túl lehet. Edd ég talán a' világbúi is ki ment. Eddég sír helye is el veszett. Meg hólt az olta a' hét Török császár. Nem fájlallya már fogát. Se hire, se helye. Beteg volt valaha a' deák is. 1) a) Egy vándorló deák jó ebédre kapván egy Vagyonos parasztnál , igen jó izün övött. El csudálkozott gazda, és kérdezte töl'e : ha régen vo'na é iiy jó kéváncscsa? betegségemtül fo^va , felele a'deák : liérdé