Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Ha el fogy is a' hold, neve meg marad. Hol az érzékenség nyertes ; vesztes a' nyugodalom, Nem mind lencse, a' mi lapos. Nem mind arany, a' mi fémlik. Nem mind gomba a' mi hamar nö. Nem mind barátod, a' mi hízelkedik. Nem mind katona, a' ki kardot hordoz. Nem mind Ur , ki oldalba szúr. ^ Nem mind kövér, a' mit hizlalnak. Nem mind Juhász kinek bottya van. A' Sajtot hámozza , a' lovat hántya. Nf ha az aszszony is ember. 2) Nem mind kicsin , a' mi ócsó. Nem mind Pap, kinek feién a' korona. Nem mind málé a' mi pite. Nem mind hintó, a'mi bíntdz. Nem mind bors, a' mi gömbölú. Nem mind kasza, a' mi horgas. Nem mind tyúk, a' mi kodácsol. Nem mind okos, a' mi tanúit. Nem mind ügyész, a' mi nyelves. Nem mind harang, a* mi szóll. Nem mind hal, a mi úszik. Nem mind kutya, a' mi ugat. Nem mind oroszlán, a' mi ordít. F 2 1) A' lovat szoktuk fej hámozni, a' Sajtot pedig és k®nyeret hántani, vagy héjjazni. 2) Az aszszonyt akkor mondgyák embernek , mikor meszszírül láttyák , és nem tudgyák : mi, ímhol (mondgyák) amott jö egy ember.