Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

98 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. mind magának , mind Utóinak száraokra megis-fogná örökre tarfeani. De minek-elo.tte a' Tartományba bele-vezesse seregét, annak belső álladalmát, és erősségét ki-akarta-kémlelni. Bele-eresztette tehát Ogmdndit (Aba-farlasnak attyát) meg-parancsolván néki: hogy igen alattomosan járja-bé minden vidékjeit. Számollya-meg ^a' mennyire lehet) a' fegyverviselő katonaságot. Szeretnék-é a' békességes életet? vagy a' hadra el-tokéllettek lennének ? El-indúlván Ogmándi (minek-utánnn Zilajra és Somjóra érközött, és itt a' haduak semmi készületét nem tapasztalta) bátrabban, ment a' tartománuak bellyébé. Róka-módra ki-kémlelte a' helységeket ; és (minak-utánna bellyének nagyobb részszét el-járta) ezöket hozta Tubutimnak tudtára* I-ízer -. hogy Érdélnek vizei ölegek-isj jókis, haszuosok-is volnának. II-szor: Azoknak némelyekben árany fövenyek bőven találtatnának. III-ízor: Vólna arany-aknájokí Es ennek az Országnak arannya (a' többi között) az elsőséget meg-érdertilené, IV-ízer - Só-aknák-is találtatnának benne* A' sót (valamint à' követ) köbökre vágatnák* A' só penig igen szapora lenne* * V^szer i