Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

58 SZITTYIAI TÖR YENETEK, nyargaló Hadnagyságát. Egyszeribe Szatmár alá érkezett. Mind a' várost,, mind annak tágas környékét (minden vér-ontás nélkül) szerencsésen meg-vette. Azomban : a' két hatalmasabb vezérek ( Tuhutum és Tós) két felé osztották magokat. Tubutubi (Bihar várossának allyára) a' Kőrösnek tartott. Biharon fölül, a' Nyírségnek mçghóditássára parkodott Tós-vezér. Mind-a'-ketten szerencsések vóltak. Ménmerótnak erre-el-terjedett népét (minden ellenkezés nélkül) birtokokba vették. Sokan vóltak, kik (a' vezéreknek elejökbe jővén) esedeztek elöttök; és fiokat zálogba adták. Elfogadták ök ezeket, meg-is-ígérték: hogy a' Lakosokat boldogokká teendik. Kik (Ménmerótnak emberei közül) a' Magyaroktól féltek, és széllyel - szaladtak : azoic Biharig meg-se-állottak. A' hirtelen-esett csatákat és gyozedelmeket Ménmerótnak el-beszellették. Árpádot Attila' vérének lenni mondották. Ugyan azért: nagy lármával azt kiabálták : hogy ez-uüán (Árpádnak engedelme nélkül) lélekzetet se vehetnének e' tartományokon : mivel a'-mely földet Árpád levának körme meg-illetött, vagy vezérjei el-foglaltanak; azt Ők magoknak tellyességgel raeg-tartanák. Mind