Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. '8

f Mind ezeket embereitúl hallván Ménmerót; egészen el-lelketlenedett. A' Magyarok ellen (ebben az üdoben) valamit mozdítani; nem gondolta tanácsosnak lenni. Elegendő őrizetet hagyván itten a* Sereg-vezérlok; külömb utakon iparkodtak a' Meszes-nevezetű högyhöz. Hol-ott' öszszejövén, inind-egygyike maga' szerencséjét elobeszéllette. Egymás között nagyon Örvens. 4. Árpád* öröme* Hogy osztán a' három vezérlők ( Tubttt,um, Tós, és Szabolcs) a' köz örvendezésnek eleget áldoztanak : arra vetette Tubutum gondolatait: hogy (valamint éjszak felé meg-vetette Bors-Ezredes az Országnak határját) úgy meg-vesse ő-is nap-kelet felé azokat, és így 8Z Éjszaki őrizetet a' Nap keletivel öszszeragaszsza. Hogy azt Tubutum könnyebben vé,g-re hajthassa; öszsze-hajtotta a' kÖzel-lévŐ OroszOíftő-lakó sokat; és (Meszesnek högye alatt) általok egy kő kaput építetett. A' kapu mellett mind a' két részrul (elég süríin és hoszszan) számtalan sok fákat Ültettek; és így (ezen