Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 1

3 mit akkor nem reméli ettek. És, minek utánna meg-történt, a' történte dolgon csudalkoztakís. A' Fô-iitzèr tudni-illik hivatallyác le-tette. Szántc akaratból cselekedte é ezt? — A' Magyarok kértszerícették-é reá ? —- Fia vitte-é arra? A* tehetetlenséget Öregsége hitette-é el-véle? — Olyak vóltak-é betegségei^ melyek erejébè fogyatkozást hoztak ? ezt még eddég, meg-bizonyíeva , semmi-féle írókban fel-nem-találhattam. Hogy öregsége és beteges álladalma vihette őtet erre, azt azon kurta szavaibúi lehet ki-venni, melyet mondott, midőn hivatalát letette. Mert Öszsze-gyűjcvén Al-vezérjeit (Elődön és Kundon kívül, kik mind eddég Napkéletfelé íaktanak) iöszsze-gyüjtvén az itthon-maradott Hadnagyokat-is, Ezredeseketisj Századosokat-is, Tizedeseket-is (az-az : Seregében minden Tiszt-viselŐ érdeme s embereit) igy adta-ki előttök végső szándékját: Vitézek ! én tikteket nem csak Szittyiábúl •zerencsésen hoztalak-ki > hanem eme' téjjel és mézzel-foiyó Országon (Attilavak hajdaui birodalmában) le-is-telepítettelek. Ezen kivűl benneteket egy Várnak és két városnak Uraikká tettelek. — Szándékomban vólt ugyan hogy szerencsémet (melynek mostohaságác mmd-eddég nem tapasztaltam) tovább-is folytassam i es benneteket Attila birodalmának Ú a hei»