Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

20 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. bellyébe (Budának ama' leg-híresebb várába) vezesselek. De meg-gátollya utamat az a' tehetetlenség, melyet crőmuek-szakábúl érözök. Tele vagyok esztendeimnek csoportosságával-is. Oly fiat hagyok magam' után, kinek léttében dücseködhetöm , el-is-hiszöm : hogy Apjánál jobb lészen. Én FÖ-vezérségemet o-reá hagyom. Kedves Unokámmal (Liuntikával) Ungváron mind-addég maradok, még felőliem más röndölésöket nem tesznek a' Meny-égiek. Éllyetek, és győzzetek Magyar vitézek! ! ! Ha keveset szóilott-is a* Fö-vezér, abból még is sokat értettek a Magyarok. Mivel (a' Szittyiai esküvés szerént) ő-tőlle származottnak kellene lenni annak , ki á Fővezérséget fel-veszij egy szóval, és egy lélekkel fel-kiáltottak. Árpádot (Álmíiak fiát) a' FŐ-vezérségre éihélték, ezt üz Uraságot a' katonaság elŐtt-is ki-hírlelífették. Talán reá vóltak immár mind az Al-vezérek, mind a' Katona tisztek tanítva : hogy Árpádnak FŐ-vezérségét az egész Magyarság elott menttil-előbb ki-nyilatkoztassák. Mert egyszerre kiáltöttak-fel ; meg-ösmerték, helybe-is hagyták Fő-vezérségét. Tüstént meg-esküdtek Árpádnak haliattára, így néki meg-ígérték az engedelmességet. $• 5*