Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

86 AZ ARANY PERECZEK. fzédem vólna, ha gondolataimnak valóságos kiadtát rofzra - nem - magyarázná. SCHELM A JER: Sött én nagyra -is - böc síi'löm méltóságos Uramnak hozzám való kegyefségét. VIDA: Jól vagyon tehát. — Titkos Úr! en moftanában ezen levélről- femmit fem akarok mondani, fem pedig ama' másikról, mellyet Káint ín-herczeg (meg-lehet) hozzánk küldött, az arany Pereczek felől. Mind-a'-két levél ott fogja-eUvenni jutalmát, holott minden cse« lekedeteink, az Ménnek fzent Ízíne előtt, kifognak - világosodni. — Más valamiről akarok az Úrral befzélleni : lia leg-is - leg-elől inegigéri nékem: hogy jó tanácsomat el-fogja-fogadni. t SCHELM A JER : Méltóságos Urnák bölcs tanácscsai az egéfz világ előtt igen ifmeretefek. VIDA : Igen esedezem tehát az Úr előtt: ne a valsa magác az ollyanokba, meilyek tifztségén kiv'íif vannak. Ne - is kénfzeríttse a' Fejedelmet : hogy ollyakat bízzon az Úrra, meilyek. Tifztségevel éppen ellenkeznek. Örömeit meg-vallom: hogy az Úr, Titoknoki hivatallyában, igen érdemes ember. Ugyan-azért: méltán meg-is-nyerhette Fejedelmünknek fzerete ét, és az én Tífzteletemet-is. SCHELMAJER: Nagy hál' - adáfsal kofzönöm Méltóságodnak felőliem tett kegyes ítéletét. VI-