Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
II, SZAKASZ. II I . RÉSZE. 87 VIDA: Higygye - el az Úr: hogy: nemi azért fzóllok, mint-ha ízemére kévánnék valamit hánni. Mentsen-meg attúl az Itten. Hanem: mivel az Urnák jó fzívét ismerem; csak azt akarom ^mondani : hegy Én ( ha Titkos lettem volna ) foha Macskáíi Mihálynak, ama' fzerencsétlen Kincs • tartónak, dolgát magamra nem vállaltam vólna. Hallva az Úr: vajmi nagy dolog : egy emberséges embernek halálra való Ítélete. Nékem minden tagjaim refzketnek, ha bár olly gonofz - tévőre mondom az itéle rec, kinek patvarságai a' napnál fenyefsebbek. Mert jól tudom: hogy ott: az Iftennél, fzámot fogok adni azon vérről-is, melly, Tollam által, ki - ontatik. SCHELMAJER: Méltóságodnak kegyes fzívérúi fenki íé kételkedhetik. VIDA: Arról fe gyanakodgyon pedig az Úr: mint-ha ezeket irigységből azért mondanám: hogy az Úr magát hivatalomba avattya. Iíienem előtt mondom: nem azért. Sőtt óhajtanám: hogy a' Fejedelem fenkit mást ne ereíztene ítéletem alá; hanem csupán azokat, kiknek ártatlanságok homályosok: hogy, dolgokat nap-fényre hozván, fuömmel meg-fz abac!íthafsam. SCHELMAJER: Méltóságodnak eme' Szívefségérol nem befzellhetc más-képptn a'Világ. vi-