Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZÁK ASZ. II. RÉSZ. 25 lyon mire yéllyem kettőztetett kérdését? Talán ugyan el • árúit nála valaki. Azomban Vida az afztalhoz mène; és kezeibe vévé a' levelet. Kevés ideig reája nézvén , fejét csóválta. Az - után el-olvasta maga a' leveler. Az pedig eme fzavakkal vala öfzve-aggatva : NAGY NEMO NAGY MÉLTÓSÁGÚ HERCZEÇ! Í

^n Herczegségteknek Udvarjokat mindenkoa ron nagyra bucsultem ; réfz fzerént annak régiségiért, réfz fzerént ritka Fényességiért. Ugyan-azért: éfzre-veheti Herczegséged : miképpen fájhatott fzívem, midőn azon arany Pereczeknek Udvaromban torténtt el-tévelyedéseket Herczegségednek tulajdon leveléből megértettem. Én minden rendeléseket meg - tettem: hogy a' Tolvaj kézhez kerülhefsen; - Adná az Iften: hogy annak halálá vifzfza - a-dgya nékem Herczegségednek fzíves barátságát, kinek-is maradok holttig igaz Tifztelője - - SCHELMAJER: Parancsollya talán o'Fejedelemsége : hogy a' levél Pofiára adafson. VIDA : Éppen nem parancsollya. — Hanem : Titkos Úr! nékem az Úrral különös beízé-