Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

84 AZ ARANY PERECZEK,.

1 csoportofok. Tefte'uf mindenkor mértékleteffea élvén) tele jó nedvvel; izmos, és e levén." Maga váíeléfe mind-ekkoráig feddhetetlen. Ezen nagy érdemű ember, Sehelraajérnek fzobájába bé> jővén, nagy méltósággal így köfzönt-bé hozzá ' : i VIDA: Jó napotiáz Urnák, Titkos UrnákJ SCHELMAJER; ennek véletlen hé.-jöttére eh halványodván y nem felelhetett hirtelen '; hanem csak illy kurtán fzóllottl Méltóságos Uram ! i VIDA : Kegyelmes Fejedelmünk kérdezte ti általam; ha a levelet ímeg írta - é aziiúr ? "bíSCHELMAJER: Jgfen-is, Méltóságos Uram; kéfzen vagyofi immár a', levél. t • n A VIDA : nagy- fzeg.e'ssen a r Titkosnak fz'e* mei k'Ózé tekintvén , így fzóllítá-meg Met magyohb méltósággal: Talán nem értette jói; Tiükos Ur ; mit kérdeztem ez - előtt Hírtelen adta a' feleletett. — Kegyelmes Urunk, Akós-Fejedelr miink, kérdezteti általam Titkos Urat : ha Kálmán* herczéguek^azöii rá eveiére , mellyben az arany Pereczeknek el - lopásáról ír- vala , kéfzen vagyon - é immár a' Felelet ? SCHELMAJER: erre még jobban meg-ijed, vén, fzinte böbögött, midőn így felek: Igen-is* kéfzen vagyon, Méltóságos Uram. A' level amott fekfzik az afztalon. Ezeket el-mondván] el-fordúla Vidától. Az-után homlakát vakargatta- Végtére alattomban ezeket mondotta: Vai lyon