Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. IX. RÉSZ.A iiiodozott vala magának. De Julianát inkább csak meg - mutatni

9 mind az Udvarban fokáig tartani akarták az égi rendelések. Akós az egéfz útban többet gondo.kodott, iniut fzóllott, noha Vernikától elégre foggattatoct. Juliána, aiíiint tolle ki-telhetett, mértékletefsen vígadott. Fél-óra múlva hé • értenek a Fejedelmi Udvarba. Itten Vernika, maga' fzobái közül, a'legszebbikét oda engedte Juliánának. Két inasokat-rende, t fzoigálattyára. Semmit' el-nemniáíetqtt, a'-mi vek kedvet találhatta. Ugy annyira-is m g-fzerette: hogy, ha vele jót«teune', azt maga boldogságának lenni állítaná. A' napnak le-efte után, egygyütt vacsoráltanak. De az egéfz -vacsora felett femmi kedve nem Játtfzattatott Juliánának. Szünetlen'arról gondolkodott: mi okkal móddal > lehefsen, holnap virradóra, édes Attyának dolgát a' Fejedelem előtt elő-hozni, és annak ártatlanságát vóltta-képpen a' Nap-fényre teríteni. A' vacsora után zobájába ment Juliána, az el- búcsúzás után. Le-vetette ugyan teílét az ágyra, de fémmit, vagy igen kevefet alhatott. Még álmában-is Öfzve-aggatta azon okokat, meliyeket ede> Attyának fegítségére lenni gondolhatott. F 3 TIZF*