Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

AZ ARANY PERECZEK. AKOS: Én ugyan el • fogadom ajánlásodat. De ki-kérem ám magamnak: hogy Te-is embere légy fzavadnak. VERNIKA; De miért múlat annyi ideig Julius? — Hallod-é, Remete - ujjoncz ! — Ki ama' Barlangból. Ezeket hallván Juliána ki-jove nagy fzemérmetefsen a' barlangból. Egyenefsen Gyárfás eleibe ment, és, előtte le-térdepelvén, igy fzóllott JULIÁNA: Uram! ki meg-ígérted: hogy hozzám Atyai Gond-vifeléfsel fogfz vileltetni: add reám atyai Áldásodat. Meg-illetodótc ezen fzavakra Gyárfás. Kicsordúltanak könyvei. - Ezeknek meg-törlése után, Juliánának fejére tette jobb kezét, és ezeket mondotta a' fzomorú GYÁRFÁS : Iftenem, ki ezen Ifiat teremtetted, vifelly gondot reá. VERNIKA: Jöfzte immár, kedves Juliuskám. Jó egéfzféggel édes kedves Gyárfásbátyám ! Látogass - meg egyfzer bennünket. Tapafztalni fogod : hogy midőn Juliuft fzorgalmamra bíztad; emberre bíztad a' dolgot. Ezeket így el-végezvén az Erdőben, Akós, • Vernika, és Juliána el-búcsúztak Gyárfástól. Az egéfz ítban leg-vígabb vala Vernika. Kinem-lehet magyarázni azon fzívefségét, mellyel Juliánához hajlu

t. Vele sok víg napokat álinodoI