Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

6$ AZ ARANY PERLCZEKÖ "i AKÓS : Tehát nem nagv csuda, ha megfoghattad. Maga jött talán elődbe* Î VERNIKA: Éppen nem. Sött, midőn engem' leg - eloi meg - látott, igen nagyon íi~ kójtott. ' ÁKÓS : Vallyon úgy-é? Talán sírt-is? és pétiig kegyetleii félelmében.VERNIKA : Ilten láttya: kevésben-is múltéi, hogy nem könyvezett. AKÓS : Oh Leányok ! Ti azt gondollyátok : hogy az Allatokban ris azon indulatok vannak, mellyek bennetek uralkodnak. Azok nálatok tánczolnak-is , fohajtoznak-is, Szeret' nek-is. Még talán befzélnek • is ? énekelnékis? és ugyantalán fzerelmes verseket ? — Csak a' kár ama' Szarvasodban: hogy veled nem befzélgetett. VERNIKA: De azon el-nem*múlt; mert bizonuyára befzélgetett - is. AKÓS: Te pedig, édes Kedves Húgom, meg - érthetted annak fzavait? VERNLKA: Semmit fe kéteíkedgy Lenne : egyről • egygyig mind - meg - értettem. AKÓS: No már illyen Szarvait igen örömeit látnék, Yallyon hol vagyon ? Kérlek hozd ide, VERNIKA? Várj egy-kevefsé. TÜÍtént el - hozom. Ezek