Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ . IX RÉSZ. - 69 Ezek - után Vernika a' Barlang felé méné. Nézegetett egy darabig az ajtóban, meg-akarván tűnni, mit tenne Juliána. Ötet az.ablakra fordulva, és könyörögve látta. Vernikának el-menetele után, el-mosolyodott Gyárfás; igy fzóllott pedig r AKÓS: Vefzem éfzre, mi sŰl - ki Vernikának ama' Szarvafsából. Kónyái Apalint, kedves Barátnéját, reá-befzélihette a' Vpdáfzatra ; és azt Ferj-fi Ruliában , valamint a' minap, fel - öltöztetvén, véletlenül eleimbe akarja . ailítaui. •» Azomban Julianát kezén fogva ki-hozta; és , Akós eleibe menvén , ezen fzavakkal mutatta - bé VERNIKA: line látod gyönyörű Szarvaskámat. Befzéilhec-is, ha kévánod. Sírhatis, ha meg - fzoinorítod. Nincsen pedig még Szarva. Hát nem vagyok én fzerencséfsebb náladnál? Ezen egy éló ezerfzer többet ér két le-tett vadaidnál. Tetőtűi fogva talpig meg-fzemlclte ekkor Akós ama' Julianát. De annak ábrázattyábau Lónyai Apaiinnak femmi hasonlatofságát nem látta. El- csudáikozotc az ifiútiak Angyali Ékességén. De egyfzer-'s-mind képének fzomorú vonásait jobban meg - visgáiván , kiilömb-féie gondolatokkal vala felolle. Végtére , fejét csóválván , ezeket mondotta AKÓS;