Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

50 AZ ARANY PERECZEK. GYÁRFÁS: Az okos fzeretoknek módgyokhoz íz ab ta magát. Tudni-illik: laffd láng. gal ég Kálmán ; de tartóffabh - is tüze. Te talán heveffebben lángoltál. Avagy talán azt cselekedte: hogy ízemre kévánta venni fzeretetedet. Te pedig talán éfzre fe vehetted: hogy indulataidat visgállya. VERNIKA: De ezt ugyan: igen-is éízrevettem. El • le- múlattam femmit, hogy hajlandóságait magam - is ki - tanúlhaffam. De fzívem, és kéváiiságom ízerént ki- nem- tanulhattam. Bár csak több ideig mulatozott vólna nálunk ! Ki- vettem vólna minden Titkait. De én nem annyira csudálloin hainar - viízfza- menetelét, mint azt: bogy fokkal fzomorúabban mentei ; mint hozzánk érkezett. GYÁRFÁS: Ezt ugyan, édes Húgom, magam - is nagyon csudáilom. De te hamar-vifzfza - térttének okát meg - nem - fájdíthatnád - é ? ha reá-tennéd fejedet? VERAfzízonyok, vagy Lányok ültenek, vagy állottanak. Mind • a' ' két legény ízépen térdet hajlott. A* két égo Gyertyát két Afzfzor>y

n

ak, vagy Leánynak adták. Azok, egy-más' kézit fogván, a' Gyertya más kezében lévén , úgy tánezoltanak. Az - után oda menvén , hol a' Férj - fiak vóltanak , térdet hajtván, az két égő Gyertyát azoknak adták kezekbe. Azok, ismétt úgy tánczolván , ujjobban két leánynak adták.