Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. VII

f. RÉSZ. 451 télietemnek, mint Schelmajer' halálának jelei legyenek. Ezen kiv'űl: Titkos - úr folia néni agyarkodott. vólna éllenem, ha JJerezegi Véfségem tudva vólt vólna előtte. SCHELMAJER: De tudtam, kegyelmes Herczeg- kis-afzfzony : hogy egy ártatlan ellen agyarkodom. Ugyan-azért: kérem nagy alázt tofsággal Ilerezegségteket, Kegyelmeteket: ne efedezzenek életemérc. Én gonpfz nagy adófságomat halálommal kévánom le - fizetni. Jobb lefz, ha nem élek ; mint, örökkön-tartó lelkem' ismérete' furdalásaiban, e' világon tengődöm. GYÁRFÁS, nagy örömmel, hírtelen: Ocsem! Öcsém ! Hadd - meg életét. Sokkal űralmaífahb dolog : azt az életre kénfzeríteni> ki erővel rreg- akar - halni. Az illyennek jutalom a' halál; Kén pedig az Élet. ARÓS: Ur Iften minden felöl oftromokatom. Én ugyan Juliána-kis-afzfzonynak fzí? ves kérését meg-nein-vethetem,. de, Követem Herczegségedet , Schelmajernek , Személlyem fzerént, meg - nem - engedhetek. Mivel tehát inkább a' Szerémi Herczegscg ellen, fem - mint Udvarom ellen vétkezett, ezen Schelmajcr Titkofcmat Kálmán-berezegnek hatalma, és ítélete alá adom. V •'•/ JU-