Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

3ç6 AZ ARANY PERECZEK . JULIÁNA: Engedgy-meg néki édes Kálmánom , édes lelkem Teil-vérem! Meg - nevesd ezen'első he rezegi könyörgéfemetKALMÁN, gondolkozáfa után: Mit tehetek egyebet azon boldogtalan emberrel ? — Éliy tehát ííleuteien az egéfz Emberiségnek gyalá2attyára. Juffon ç ízedbe Gyilkos : mit cselekedtél ; hogy jobban efzedbe tíinnyÖn, mit keile fs ék az-után cselekedned. Légy első , kiről azt mondhattam, hogy valaha egy meg-jobboit Rófzfzat látott a'Világ. De ne csak fzŐrödet, hanem bőrödet-is változtasd-meg ezudar Róka. AKÓS : Moü pedig : tiiílént ki-takaródgy Erdélyből — Vifefza Orfzágodba. — Egy óra alatt Kolosváron ne láttalak. Két nap alatt Erdélybe mulatozni ne hallyalak. KÁLMÁN : De ne vefztegefsük tovább az jdőt illy kellemetlen dolgokban. Mennyünk, édes Juliánám, Szülőinknek karjaik közé. JULIANA: De, minek - előtte ez megtörténnyen, Mennyünk - le édes Atyámhoz a Tömlöczbe. Hadd öntsem-ki előtte fiúi fziVeniet. Hadd beízéllyem - el néki iparkodáíimat, ínellyekkel eletének meg • tartására fáradoztam ! Oh édes Atyám ennyi vigafztaláfokat mái napon bizonyoífan nem reméllettél. KÁLMÁN: Mennyünk-le tehát Macskáfi Mihálynak meg-vigafztalására. Vegyük-ki az ártatlant gyáfzos tömluczébol. Ennek ki - fzaba-