Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3 8 T gyérül etr. Sőct biifzkélkedem abban, hogy en­gem illy drága Anya nevek-fel. SARA, sírva: Iftenem ! meg-reped örö­membe fzíveinl Meg-vigasztaltál, édes Terem­tőm. Örök hála néked. VERNIKA : Édes Juliánám ! Lehetetlen dolog , hogy fzivembe tekints, és láffad azon örömemet, melly berniem azon okból ízánna­zott, bogy az Ifteiii Rend eleiek Tégedet Hoz­zám hafonlóva tettenek. Én már Téged' úgy foglak ez-után-is tartani, mint leg - kedveífebb özumfzédomat ; leg - feerelmeteífebb Öcsém-aíz­fzonyomát. — Teremtő édes Iftenem ! be nagy örömmel fogok mindenkor meg - emiékezni azon boldog időről, midőn téged' leg-is-leg - első­ben Gyárfás - bátyámnál láttalak; midőn téged', ide hozzám., mint Remete - újjonczot, Udva­runkba hoztalak, midőn téged', mint jövendő­bed Titkoíbmat, fzerettelek , midőn fzerencsét­lenségedben fok ezer könyvekkel r eg-siratta­Lk, ofztáu : mint Herczeg- kis • afzfzonyt ér­dem-lett fzivefséggel meg - tifzteltelek. Ollybá tarts Te-is engem , édes Juliánám! mint Teli­véredet fzoktad. Én kevélykedni fogok az egéfz Világ előtt, ha tégedet öcséin-afzfzony­nak hívhatlak. JULIÁNA: De még én-is, édes Verni­kám, örökre meg- fogom tartani ezen Rózsá­kat, ezen fehér kefekenőt, mint hozzám-vajó F f 3 fze-

Next

/
Thumbnails
Contents