Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

446 AZ ARANY PEíircZEK. fzeretetednek atyafiságos jeleit. Ebben a' kefzkenőben vannak azon könyveidnek ékes gyöngyei, mellyeket, fzerencsétlenségem miátt, olly bőven ki-hullattál. VERNIKA: Igeu-is benne vannak könyveim. Midőn Apaiinnak kezeibe adtam, hogy hozzád a' Siralom házba vigye, meg-nem— tarcöztathattam magamat, hogy fzemeimnek öreg csöpjeit reá ne erefzfzem- Ede^ Juliánám Î azon Követségnek még moftani emlékezete - is keferves. Ha bátran ki - lehet az igazat mondanom : édes Juliánám, de meg-ne - neheztelly; ha -azon fz/veíségemet láthattad vólna ; annak ki- fizetésére magadat elégtelennek lenni gondolhattad vólna. JULIÁNA : Ha tehát én hozzám-ki-mn» tátott kegyefségedet elegendő-képpeu meg-nemköfzonhetem ; femmit fem búsulok inég-is; inert meg-jutalmazza Kálmán - herezeg Tefi - vérem ollyas valamivel, inellynek birtokában mind-a'két Udvar méltán gyönyörködhetik. Iliik - is ; hogy ezen bóldogságtoknak kéz • fogásául, és mint-egy mátka-tállyáúl, kezeidhez vegyed ezen arany Pereczeket, mellyeket fzámodra műveltetett. Ezek téged' fokkal boldogabbnak tegyenek , mint engemet tettenek. Tartsák-meg hofzfzaffan fzerencsés életedet, rnellyek az enyirnet fzinte el-emífztették. KÁL-