Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

444 AZ ARANY PEíircZEK. azon édes leánya Herczegi méltóságra emeltetett. Végtére : el - andalodott gondolatai között, úgy tettfzett Sárának: mint - ha Jniiánát egy Herczegi házba házasította - vólna - el. De csak nem lehetett helyén az anyai fzív. így fzólla Juliánéhoz . SÁRA^ Kegyelmes Herczeg-kis-afzfzony ! ( mert édes leányom' nevével nem merek immár élni ). Itt az én Ízívemben ki mondhatatlan viaskodáfok vannak. Sír a' lélek bennem , hogy illy fzerelmes leányomtól meg • kelletik válnom. De egyfzer-is-mind nagy örömemetis érzem, hogy olly méltóságra emeltetett , mdlyet erkölcsei miatt, fzÜletésétől fogva megis - érdemlett, Oh moft jutnak efzembe édes Uramnak azon fzavai, mellyekkel gyakran emlegette , hogy Juliána leánya mind fzépség'. re , mind erkölcseire nézve bé • illene egy Fejedelmi Udvarba. JULIANA: Édes Anyám! ezen édes leá1 nyodafc nem fogják ki-ragadni anyai kezed közül. Azon fzorgalmatofságodérr, mellyel enge® met tifztefségefíen fel - neveltél, meg * érdemletted azt : hogy, még élek , édes Anyámnak tartsalak. Meg érdemiette a' Macskáfi Ház-is, mellyben ekkoráig Magzat gyanánt vóltam , hogy magamat, egéfz holttomíg, Macskáfi Juliánának nevezzem. Se ezen nevemet^ fe nálatok való Neveltetéfemet foha nem fogom feégyen*