Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T mellyet mind-eddig édes Atyád •előtt-is el-fiVdözve tartottam. — Tizen nyoicz efztendők előtt terhben lévén, egy leányt hoztam e' világra. Annak ritka feépsége nagyon meg-vidíttá ugyan fzívemet ; de, atyádnak kegyetlenségéről gondolkozván, annak meg» tárcáik felől nagyobb kétségbe eftem» -Nem tudom, minő Varázsló Afzfzonyok eb hitettek Atyádat, hogy azon Leánya , melly tőllem leg - elsőben e vb lágra adatik, olly Vefzedelembe hozandgya Her*czegségüiíket, mellynek irtóztaíóáágát foha magunkkal el- nem - hitethetnénk. SÁRA; Oh Férj-íiak ! Férj-fiak! Be nagy akadályra vagytok gyakorta. KÁLMÁN: Hogy valóban Ri-mondgyam az igazat, Atyámnak ezen maga - vifelését jióvt nem hagyhattam, Bofzoukodtam a' Varázslónak vak - meroségén-is, és csak alig várhattam: hogy Anyámnak hátra maradott fzavait éppen meg- érthettem. Ö pedig így folytatta beftédgyét. — Meg - fzülven kedves Leányomat , annak vefzedelmérői bizonyos voltam; mivel gya* •korta édes Atyádtói , még midőn azon ártatlannal terhben vóltam, ama' fzavakat hallottam* hogy annak nyakát tori, és, Herczegségének ezen ellenségét, bizonyoffan el vefzti. — Futtattam elmémet külömb - ftle gondolatokom Eleget törtem fejemet, mi tévő legyek édes leányommal. ötét valahová el - rejteni, éz édes