Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

436 AZ ARANY PEíircZEK. Moft erefztette - ki elsőben édes ürömének özönét Kálmán • herczeg. Moít húllottanak - ki sűrű könyvei, mellyeket ennek - előtte , magának nagy meg - gyozésével, fzívében fzorongatva tartott. Nem ízóllhatott egy ízót-is, fok ideig magán csudálkozván, hogy lehetett a' titkot illy fokáig el-rejtve tartania. Sára mind ama' fzavakat hallván , mind eme' könyveket látván , nem tudott fzámot vetni efzével. Abrázattyán minden fzínek meg-fordiiltanak Nem tudván, örömében é avagy félelmében, de minr den tagjai nagyon refzkettenek.. Végtére a' Herczegnek ezeket mondotta SÁRA: Kegyelmes Herczeg! Kérem Kegyelmedet: nyúgodgya - ki magát egy kevés' ideig. Mert nékem úgy tettfzik : mint-ha, nagy hevében, félre befzéilene. KÁLMÁN : Mentsen - meg az Iften, édes Afzfzonyom ! Helyén efzem. Nem befzéllek félre. Csak hogy örömemmel nem bírok. — Juliána nékem Néném , és valóságos Néném. SÁRA: Még csak egy kevefsé fújja-ki magát Herczegséged. Másként ketségbe efem helyre-állítáfa felől. KÁLMÁN : Semmitől fe tartson az Afzfzony. Tudom, ki vagyok. Tudom, mit befzéllek. SÁ/