Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V

. SZAKASZ. II

. RÉSZ. 3

8 T SÁRA: No hát, Kegyelmes Herczeg t Nem. de-nem én neveltem Juliánét ? En fzoptíattam őtet *? De még í'zŰltem - is. KÁLMÁN : Oh Anya! Szoptattad ugyan, nevelted - is eme' drága Kis - afzízonyt ; de bizonyos légy benne , hogy íbha nem fzulted. JULIÁNA: Én pedig ezen érdemes Afzfzonyságot édes Anyámnak ismérem. KÁLMÁN: Gyám - anyádnak igen-is; de nem Sz'űlő - anyádnak. JULIÁNA; Úr-Ilten! mi oka lehetett Sziileteíém' el - titkolásának ! KÁLMÁN: Oka mindennek az Atyám. Ennek varázsláfokra hajladozó gondolatai arra vit ték édes Anyámat : hogy téged' kegyetlensége elől el - rejtsen. — Oh Juliána ! Be fzerencsés valál azzal : hogy az arany Pereczeket , eppeti azon móddal, kezeidhez vetted ; és engem

8 mint - egy kénlzerítettél, hogy , fel - tételem előtt, haza rándúllyak. Mert; ha ezt az Illeni Gond - vifelés így nem rendelte volna; mindeddig nem tudhattam vólna s hogy Telt * vérem legyél. JULIÁNA : Lelkem édes Kálmányom í kérlek az Iftenre : hitesd • el velem: hogy, minden kétség néikűl, édes Bátyámnak tar* tsaiak. TIZEN.