Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T KÁLMÁN : Ne csúfolódgyon a' Fejedeîem-kis-afzfzony; En ugyan Juliánát Hites-társúl el-nem- vefzem, de el-se-vehetem : mert: (> Nékem (csak Menem', és Anyám' tudtára) Édes TEST - VÉREM. Ezen fzavakat hallván Vernika , Akós, és Gyárfás, minő csudálkozásokkal, minő érzéfekkel néztenek magok' fzemeikbe, azok se tud" nák vóltta - kép pen le - írni, kik akkor eme' re méntélén ki-nyilatkoztaiéit magok' tulajdon füleikkel hallották* Azok-is bizonuyára, kiket a' Menny - kőnek véletlen fzele keserveffen megcsapott, hamarébb magokhoz térhetnek, mint ezen meg-illetődott, és igen el-rémíittt halgatók, Leg-első vólt pedig, ki magához térhetett, és ezeket, fzokatlau álraélkedásai után, té-továzva mondhatta VERNIKA : Mit ? — Juliána ? — Kálmánkerczegnek ? — Teft-vére ? — Uram-Teremtöm-í Igazán hallottam-é a'dolgot ?— Süket ugyannem vagyok. KA LM AN : Úgy vagyon. Igazán hallotta a' Fejedeiermkis-afzfzony. Juliána, Kálmán-lierczegnek Teil-vére! — Édes- Juliánám ! Mondmeg magad , hogy Öntheffem - ki tellyefséggel tifzta Kebeledbe atyafiságos fzívemet?- Erőtlen vagyok temérdek érzékenségeimnek valóságos ki - adására. Mértékelnem kelletik örömemet, másként el-is vefzhetek. Moft