Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

432 AZ ARANY PEíircZEK. SÁRA : Kegyelmes Herczeg ! Juliána az éti leányom. Én Őtet nagyon fzeretem ; és fzerencsésnek tenni kéváuom, Nem azért fzabadúlt ki elobbeni fzerencsétlenségeiből, hogy azokba, Herczegségednek fzertelen maga-vifeléfe miatt, vifzfza - hengeredgyen. KÁLMÁN: Ne fárafzfza magát az Afzfzony. Juliánát többé karjaim közül ki-nemragadgya. SÁRA : He Ö az én Leányom ; nem pedig Herczegségedé. Én fzíiltem Ötet ezen árnyék Világra. Éti neveltem • fel Ötet nagy vígafztaláfommal saját gyönyörűségemre. Ugyan-, azért: jól fel-vegye Kegyelmed: többet paranlxatok kedves Leányommá 1, mint maga Herczegséged gondollya. Leányom felö'l-is azt tartom; hogy Ö engedelmes Magzat. KÁLMÁN: Birtokomban vagyon. Ki merne fajátomtól meg • fofztani ? SÁRA , meg - neheztelve : Nem hifzem : hogy Herczegséged azon Anyai Hatalmamat elveheffe, meilyet nékem , tulajdon magzatomra nézve, mind az Iften, mind a'Terméfzet adott. Ha Herczegséged jó Fejedelem lenne , vit* tatná inkább az Anyai hatalmat, nem pedig elnyomná. — Én magamat az Iftenre, és Anyai hatalmamra hagyván, parancsolom néked Juliána : facsard-ki magadat a' Herczegtiek karjai közül. JÜ-