Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T JULIÁNA : Erefzfzeu - el Herczegséged. Anyám parancsollya. Szükség engedelmeskednem. Ezek-után ki • oldotta magát Juliána Kálmánnak karjai közül, de nagy nehezen. Azután egyeneffen edes Annyához ment , és őtet által-ölelte, mint-ha bocsánatot kéme elobbeni el- tévelyedttéért. Sokáig - is maradtanak ezen Ölelésben. Juliánénak, és Kálmánnak el - válá-. fok után, nem kevés ideig nézett Vernika a' Berezegnek fzemeibe. Fejét csóválta az-után« Nem külömb érzékenségekkel vóltanak mind Akós, mind pediglen Gyárfás. Tele álméiko-, dáffal, így fzólla VERNIKA: Ezt ugyan Kálmán-herezeg, felöl foha nem hihettem- Iftenem! hogy felejthetik - el magokat a' Nagyok • is. KÁLMÁN: El-nem feletkeztem magamról, fejedelmi Kis-afzfzony. Azt cselekedtem Juliánávah, 's - azt fogom cselekedni ofztán - is 5 a' - mi édes Anyámnak igazán Anyai fzándékában vagyon, Én pedig ettől egy Koröm-feketényit el-nern-távozom. VERNIKA: Talán ugyan a' Mennyegzore czélloznak a' Szerémi gondolatok ? Ez már ugyan foknál *is több vólna. KÁLMÁN: Oh Vernika! Ha azt az Iften, ha azt a' Terméfzetuek fzoro; törvénnyé megtágítaná, 's-meg-is engedné; íme bizonságúl hí" E e 5 r vom