Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T RIMAI ; Ezen kívül, még máit-is jelentek Fejedelemségednek: azon fzakállaft tele raktam arany Pereczekkel. Egygyet a' nyakára vetettem; egygyet a' derekára ; kettőt-kectott lábaira, és kezeire. Csorog - börog, ha meg-inozdíttya magát. AKÓS: Ügy kellett a' Bette - kara - fiának. Ezt Ő már régen meg - érdemiette. Az - után Bálinthoz : FŐ - Strázsa - mefter - úr ! BÁLINT, meg - hajtván fejét ; Nagy kegyefségét Fejedelemségednek alázatoffan köfzönöm. Azon leízek : hogy meg - ismérteííeni Fejedelemségeddel: hogy, noha ugyan ezen kegyefségét érdemetlennel; de nem fzorgalmatlannal, fe hál'- adatlannal nem küzlötte. AKÓS : Igen - is: meg-vagyok gyö'zettetve FŐ - ítrázsa-mefter-úrnak emberséges magavifeletérŐl* Csak még azt mondom: hogy ezen Tifztségében íém fogom fokáig hagyni az Urat. Ha Rimai Scrázsa - melterségre menetid, annak Kapitánya-is, illik, hogy magoífabb karba téteíien. RIMAÍ , Bálinthoz : FÖ - itrázsa - mefteruram ! Magamat ez-után - is Nagyságodnak ke. gyefségébe ajánlom. — Láifa az ember! miként akara engem' meg-ijefzteni Julius * úr-fi* Azt mondá, könyveinek ki - csotdúictában : hogy a Fejedelemtől 0 * kegyelmétől minden Tifztsége p minden jövedelme ei-vétetett légyen, és pedig» len miátta* —* De éfzre - .vettem mindgyárt a' E 9 tré»